Az önkéntesek biztonsága a gyógyszerkutatásban

Az ICON (PRA) Budapest Klinikai Kutatás Péterfy Sándor utcai intézete fázis 1 kutatásokat folytat. A korai fázisú kutatások célja igazolni, hogy a gyógyszer emberek számára biztonságos. Ebben a folyamatban a vizsgálatokat vezető és kontrolláló orvosok szerepe nélkülözhetetlen. Az orvosi csapat egyik tagját munkájáról kérdeztük.

Mióta dolgozik az ICON (PRA) budapesti vizsgálóhelyén?

CS. I.: Két és fél éve. 

Korábban hol dolgozott? Milyen munkatapasztalat kell ennek a feladatnak az ellátásához?

CS. I.: Nem csak korábban, jelenleg is dolgozom egy sürgősségi osztályon. Ezt megelőzően hosszú évekig belgyógyászati osztályon voltam. A vizsgálóorvosi feladatok ellátásához fontosnak tartom a több éves klinikai tapasztalatot és valamilyen szakképesítés meglétét, hogy kellő biztonsággal tudjuk meghozni a megfelelő döntéseket, biztosítva ezzel az önkéntesek biztonságát is.

Az orvosit egyébként 2005-ben végeztem el Debrecenben, 2012 óta vagyok belgyógyász szakorvos. Kezdettől fogva, már a rezidens képzés elejétől dolgozom sürgősségi osztályon, ami most is fontos számomra.

Korábbi munkájával összehasonlítva a vizsgálóorvosi tevékenységet, mik a legfontosabb különbségek?

CS. I.: Nehéz összehasonlítani. Mindkét esetben a gyógyulás elősegítése a cél, csak az időfaktor más. A gyógyításban ez azonnali történés a már forgalomban lévő gyógyszerek segítségével, a klinikai vizsgálatok/gyógyszerfejlesztés során pedig ezt egy hosszabb folyamat részeként érjük el új gyógyszerek kifejlesztésével. A különbséget is ebben látom elsősorban.

Az orvosi hivatás alapvetően beteg emberek gyógyításában áll. Vizsgálóorvosként főleg egészséges résztvevőkkel találkozik. Nem hiányzik az érzés, hogy jó dolog gyógyítani?

CS. I.: Nem kizárólag egészséges részvevők jönnek hozzánk. Előfordul, hogy valamilyen betegségre tesztelünk gyógyszert, például egy külföldön már használatban lévő onkológiai készítmény hazai engedélyeztetése érdekében. Ilyenkor egészen közel kerülünk a klasszikus értelemben vett gyógyításhoz, mivel ebben az esetben a betegek a kezeléseket a klinikánkon kapják meg – természetesen szorosan együttműködve a páciensek kezelőorvosával.

A vizsgálóorvosi munka eredménye az, amikor megszületik egy új gyógyszer, amely adott esetben betegek millióin fog segíteni.

Amióta itt dolgozom, került már forgalomba olyan gyógyszer, amit előzőleg mi is teszteltünk. Ehhez önkéntesek részvételére van szükség, egészséges és beteg résztvevőkre is. Minden egyes, a forgalomban kapható gyógyszernek végig kell mennie egy hosszú, akár 10 éves folyamaton a kutatólabortól a patikáig. Én ebben a folyamatban veszek részt, és a jó érzést az okozza, ha a végén létrejön egy jól működő, biztonságos, új terápiás készítmény, amit bárhol a világon használhatnak.

Mit lehet még szeretni ebben a munkában?

CS. I.: Ami magát a munkát illeti, szép, tiszta, egyértelmű feladat. Úgy értem, a vizsgálat menetét részletesen meghatározza a mindenkori protokoll. A gyógyszervizsgálat világszerte, de nálunk különösen szigorú szabályozás alá esik, rengeteg hatósági engedély és szakmai kritérium írja körül. Mindent nagyon körültekintően át kell gondolni, a kapott eredményeket értékelni kell.

Szeretem a komplex és sokrétű feladatokat, márpedig itt a munka sohasem egysíkú. Minden új vizsgálat új kihívás, mert minden fejlesztés alatt álló gyógyszer más és más.

Mivel a világ egyik vezető klinikai kutatóhálózatához tartozunk, a munkakörnyezet és az eszközpark első osztályú. És az bizony sokat számít, hogy az elvégzendő munkához minden feltétel rendelkezésre áll.

Ami pedig még ennél is fontosabb: a kollégák. Kis létszámú, jól összeszokott csapat a miénk.  Öröm bemenni minden nap egy olyan munkahelyre dolgozni, ahol a munka jó hangulatban, zajlik, egymással szorosan együttműködve. Az én habitusomhoz nagyon jól illik ez a fajta csapatmunka.

Ez az eddigi legjobb munkahelyem, pedig volt már néhány.

Tudjuk, hogy egy gyógyszer előállítása hosszú és költséges folyamat. A fázis 1 vizsgálat hol helyezkedik el ebben a folyamatban?

CS. I.: Fázis 1 vizsgálat során a készítménynek még nincs célzott terápiás funkciója. Kisszámú önkéntes részvételével azt nézzük, egyszerűen fogalmazva, hogyan szívódik fel a gyógyszer az emberi szervezetben és hogyan ürül ki onnan. Nyilván van ennek rengeteg előzménye, tehát a készítmény már sok teszten átment és komoly dokumentációval rendelkezik, mielőtt emberi szervezetbe kerül. A fázis 2 és 3 szakaszban bővül a betegkör és a vizsgálati cél.

Miért olyan drága egy új gyógyszer fejlesztése? Az itteni vizsgálatok során miből adódnak a jelentős költségek?

CS. I.: A teljes folyamat pénzügyi hátterére nincs rálátásom. Viszont mivel nagyon hosszadalmas és körültekintő a fejlesztés, az nyilvánvaló, hogy temérdek szakember közreműködésével, hatalmas és költséges eszközpark igénybevételével jár.

Ha mindennek során bárhol, bármikor csak egy picike esély is van rá, hogy az a gyógyszer nem lesz megfelelő, akkor „megy a kukába”.

A gyógyszerfejlesztő vállalat kiszervezi a klinikai vizsgálatok lebonyolítását kifejezetten erre szakosodott és e téren nagy tapasztalattal rendelkező független szakembereknek, mint a mi cégünk, vizsgálóhelyünk is. Nálunk megtalálhatók a vizsgálatok számára dedikált eszközök, amelyek beszerzési költsége, karbantartása, üzemeltetése, rendszeres kalibrálása nagyon komoly összegeket emészt fel. Elsőosztályú, precíziós műszerekről és eljárásokról van szó, mivel a munka során minden tévedés lehetőségét ki kell zárnunk.

A gyógyszerkutatás emberi erőforrás-igénye is igen magas. Orvosokon, nővéreken kívül sok társszakma képviselője vesz részt benne, mind-mind képzett és tapasztalt szakemberek. És ha már a személyes részvételről beszélünk, az önkénteseket is itt említeném meg, nélkülük ugyanis nem tudnánk új terápiás módszerekhez jutni. Ez is költség.

Mennyire biztonságos egészséges emberként részt venni egy ilyen vizsgálatban? Mit kockáztat az, aki befekszik ide több napra, esetenként több hétre?

CS. I.: Rendkívül szigorú a szabályozás, rengeteg hatóság ellenőrzi a munkánkat. Egy fázis 1-es vizsgálóhely létrehozásához eleve akkreditációra van szükség, amit rendszeres időközönként meg kell újítani. És ez csak a hivatali ellenőrzés. Megbízóink, a gyógyszerfejlesztők igényei gyakran még ezen a szigorúságon is túltesznek.

Mindez nyilván a betegbiztonság - és adat megbízhatóság - érdekében történik, így azt mondhatom, hogy minimális a kockázat. Aki önkéntesnek jelentkezik, igazán nagy rizikót nem vállal. Megvannak az eszközeink és megvan a szaktudásunk, felkészülten várjuk és odafigyeléssel fogadjuk a vizsgálatban résztvevőket. Természetesen minden önkéntessel részletesen átbeszéljük az adott vizsgálatra vonatkozó tudnivalókat.

Rengeteg ilyen jellegű vizsgálat zajlik mindenhol a világban azért, hogy az új készítmények a korábbiaknál is biztonságosabbak és hatékonyabbak legyenek. Hihetetlenül innovatív szakma a miénk, folyamatosan fejlődik a betegellátás teljes spektruma.

A közösségi oldalakon is tapasztalható megnyilvánulásokból ítélve, sokaknak komoly ellenérzéseik vannak a gyógyszerkutatásokkal szemben. Olykor emberkísérletnek nevezik.

SZ.Z.: Most nem a virtigli összeesküvés-elméletek híveire gondolok, nem is az oltásellenességre vagy a gyógyszergyárakkal szemben táplált ellenszenvre, mert ezek nyilván ismerethiányból és hiszékenységből táplálkoznak, és érvek itt nem is hatnak. De mivel lehet érvelni egy vizsgálatban való részvétel mellett, ha valaki egyszerűen csak tart attól, hogy ismeretlen készítményt vegyen be, mert nem szeretne egészségkárosodást szenvedni.

CS. I.: Ahogy mondtam, a vizsgálatban való részvétel szigorúan szabályozott. Az önkéntesek biztonsága pedig számunkra elsődleges. Nem is mindenki kerülhet be a résztvevők közé. Előzetes vizsgálat szükséges ahhoz, hogy valaki egy konkrét vizsgálatban részt vegyen. Személyre szabottan értékeljük a kockázati tényezőket. A várható mellékhatásokról, azok gyakoriságáról már rendelkezésre áll valamennyi ismeretanyag a vizsgálat indulását megelőzően. A vizsgálat indulása előtt a várható kockázatokat gyógyszerhatósági szinten és nálunk is elemzik és értékelik, és a vizsgálat csak olyan formában és akkor kap engedélyt, ha a várható kockázat mértéke elfogadható.

Egészséges résztvevők nem terápiás céllal kapják meg a készítményt, az itt kapott dózis sokszor elenyésző töredéke a majdani gyógyszerének. A legcsekélyebb hatást is azonnal látjuk, elemezzük, ha kell, beavatkozunk.

A klinika egyébként az egyik nagy kórházkomplexum területén található, tehát körül vagyunk véve a biztonságot fokozó kórházi osztályokkal és eszközökkel. Állandó kapcsolatban állunk a kórházzal. Nem volt még rá példa, hogy élesben szükség lett volna rá, de rendszeresen tartunk próbariasztásokat. Ilyenkor a külsős szakszemélyzet három percen belül itt van a megfelelő eszközökkel, ámbár a sürgősségi ellátáshoz igényelt fontosabb készülékek nálunk is rendelkezésre állnak.

Valóban inkább ismerethiányból fakad az ilyen vizsgálatokkal szembeni idegenkedés. Akinek ismerőse, barátja már részt vett egy vizsgálatban, már hallott róla, hogyan zajlik az itteni kutatás, az nyitottabb, és bátrabban jön hozzánk.

Jó néhány betegség létezik, amelyet kezelni kell, márpedig ez újabb és biztonságosabb készítmények nélkül lehetetlen. Nem csak egy szimpla fejfájás elleni gyógyszerre gondolok. Sok daganatos beteget gyógyszer nélkül nagyon rövid idő alatt elveszítenénk. Biztos vagyok benne, hogy akinek a családjában vagy tágabb környezetében voltak már gyógyszeres kezelésre szoruló betegek, könnyebben megérti, hogy egy új gyógyszer kifejlesztése és annak az ismerete, hogy abból mennyit kell szedni, hogyan kell alkalmazni, miért fontos. Ehhez pedig önkéntesek részvételére van szükség.

A honlapon olvasható, hogy a gyógyszerkutatásban való részvételért az önkéntesek magas díjazásban részesülnek. Mit jelent pontosan ez a magas díjazás, és mitől függ a mértéke? Minél nagyobb a rizikó, annál többet fizetnek érte?

CS. I.: Egyértelműen nem. A készítmény jellegéhez a díjazásnak nincs köze. Az összeg nagysága attól függ, mennyi időt vesz igénybe egy-egy vizsgálat az önkéntes részéről. Hány napos bennfekvést, illetve hány ambuláns vizitet foglal magába az adott vizsgálat. A klinikán töltött időt és az ambuláns vizitek számát mindig az aktuális vizsgálati protokoll határozza meg.

A hazai szabályozás értelmében a díjazás pontos összegét csak személyes tájékoztatás során mondhatjuk meg. Az viszont nem titok, hogy a hazai kereseti viszonyokhoz képest ez igen jelentős összeg. Igaz ugyan, hogy nem olyan mértékű, mint mondjuk az amerikai vagy a holland központunkban, ahol teljesen nyíltan publikálják a részvételért járó díjazást, de hát azt az ottani jövedelmekhez igazítják.

Hozzáteszem, a vizsgálatban való részvételért járó összeg teljes egészében adómentes. És persze a benntartózkodás idejére az önkéntesek teljes ellátást kapnak, méghozzá jó minőségű, változatos és bőséges étkezést. A menük összeállításában nemcsak a résztvevők ételallergiájára vagyunk tekintettel, hanem, ha lehet, egyéni kívánságaikra is.

Hogyan lehet jelentkezni? Hogyan választják ki őket?

CS. I.: Működik a klinikán egy, kifejezetten a kapcsolatfelvétellel és kapcsolattartással foglalkozó részleg. Kollégáink a honlapunkon regisztráló vagy telefonáló érdeklődőket tájékoztatják a legfontosabbakról. Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a kiválasztáshoz nélkülözhetetlen néhány alapadatot tisztáznunk kell: életkor, testtömegindex, korábbi betegségek. Ebből fogjuk tudni, ki melyik vizsgálatra alkalmas.

Ezt követően időpontot egyeztetünk egy szűrővizsgálatra, amelyen pedig már részletesen felmérjük az önkéntes egészségi állapotát.

Szoktak izgulni az önkéntes kutatási résztvevők, amikor eljönnek egy ilyen vizsgálatra? Milyen az első találkozás, mi történik pontosan attól kezdve, hogy becsöngetek itt az ajtón?

CS. I.: Nem szoktam látni, hogy izgulnának. Egyébként sem történik semmi extra: szóbeli tájékoztatást egy egyszerű belgyógyászati vizsgálat követ. Bemutatkozással kezdem, ahol azt is elmondom, hogy egyébként sürgősségi osztályon praktizáló orvos vagyok. Ez természetesen bizalmat ébreszt.

A jelentkező írásban is megkapja a tájékoztatót a konkrét vizsgálatról, amelyre jött. Időt hagyunk az elolvasására, utána válaszolok a kérdéseire. Minden lényeges elhangzik, hogy megértse, mit miért csinálunk, és a tájékoztató egy példányát haza is viszi magával, és utólag is lehetnek kérdései. A vizsgálatból a beleegyező nyilatkozat aláírása után is bármikor visszaléphet az önkéntes, indokolnia sem kötelező. Annyit viszont kérünk, hogy szóljon időben, hogy legyen időnk mást behívni, vagy ha a kilépés a vizsgálati szer bevételét követően történik, akkor a saját biztonsága érdekében egy ellenőrző vizitre mindenképp visszavárjuk.

Hogyan zajlik a vizsgálat, vagyis a vizsgálati gyógyszer kipróbálása? Mit kell tenniük a kutatási résztvevőknek a vizsgálat ideje alatt?

CS. I.: Minden protokoll más és más. A vizsgálat tarthat néhány napig, de akár több hétig is. Most a Covid miatt természetesen minden befekvés előtt PCR-tesztet végzünk.

Day mínusz 1-nek nevezzük a vizsgálatot megelőző napot, amikor az önkéntesek bejönnek és elhelyezkednek. Megismételjük a szűrővizsgálatot, megerősítve ezzel az önkéntes alkalmasságát: EKG, vérnyomás, vagyis a szokványos belgyógyászati kontroll. Csupa olyasmi történik, amit mindenki látott már, aki járt már életében orvosnál.

A következő nap a vizsgálat kezdete, ez a legaktívabb időszak. Az önkéntes megkapja a vizsgálati készítményt, majd előre meghatározott időpontokban történnek a vérvételek, melyek rendjéről szintén részletesen tájékoztatást kapnak a résztvevők. Az önkéntes egyetlen dolga, hogy a helyén legyen a megbeszélt időpontban. Ez a nap inkább a vizsgálói csapat számára megterhelő. A többi napokon az ellenőrzések ritkábbak, a résztvevők pedig szabadon választott tevékenységgel foglalják el magukat.

Aki olyan munkakörben dolgozik, hogy ezt laptoppal, interneten keresztül megteheti, akár ki sem esik a munkából. De persze van, aki szabadságot vesz ki, és örül a nyugalomnak, tévét néz, társasozik vagy beszélget a többiekkel. Mindenkinek megvan a saját személyes tere, de vannak közös terek is. Magánklinikához hasonló kényelmes, kulturált környezetben.

Az utánkövetés pedig abból áll, hogy a résztvevők előre egyeztetett időpontokban ambuláns vizitre visszajönnek.

Hogyan telik egy átlagos nap az orvosok számára?

CS. I.: Nincs átlagos nap. Attól függ, mit kell a konkrét vizsgálatban csinálni. Egyidejűleg több vizsgálatot is folytatunk, ezek mindegyikéhez tartozik egy precíz leírás, amit vizsgálati protokollnak hívnak. Minden eredményt adatbázisban rögzítünk és értékelünk. Minden nap átbeszéljük a teendőket. Csapatmunka zajlik, mindenkinek képben kell lennie.

Volt már itt szükség a sürgősségi tapasztalatára?

CS. I.: Gyógyszerrel összefüggésben, egészséges önkéntesekkel nem. Előfordult, hogy a szűrővizsgálat során derült ki valamilyen abnormalitás, amiről a jelentkező sem tudott, és amit aztán ki kellett vizsgálni. Például erre is jó, ha valaki regisztrál, mármint hogy esetleg a szűrés alkalmával tárunk fel egy, a számára addig ismeretlen egészségi problémát.

Nagyon tisztelem azokat az embereket, akik idejönnek, az idejüket és akár csak néhány milliliter vérüket rááldozzák arra, hogy segítsenek másokon egy új gyógyszer kifejlesztése érdekében.

Nekem csak megnyugtató tapasztalataim vannak. A vizsgálatok során az önkénteseink folyamatos nővéri és orvosi felügyelet alatt állnak. Aki itt dolgozik, kivétel nélkül mind képzett és tapasztalt szakember.

Köszönöm a beszélgetést.

Szabó Zoltán, ICON kommunikáció