Életközeli élmény

„Úristen! Meg akarsz halni? Beadnak valamit, aztán vagy túléled, vagy nem! Kísérleti patkány akarsz lenni?“

Vass Miklós ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket kapott, amikor ismerőseinek elmesélte, hogy klinikai vizsgálatban vesz részt önkéntesként. „Tipikus reakciók – mondja –, mert az embereknek fogalmuk sincs róla, mik ezek a vizsgálatok, és hogyan zajlanak.“

Miklós már egyetemista korában hallott róla, hogy új gyógyszerek tesztelésében részt lehet venni, de hosszú ideig nem találkozott konkrét lehetőséggel. Néhány éve egy volt kollégájával folytatott beszélgetést követően jelentkezett az ICON Budapest Klinikai Kutatás vizsgálatába, ahol egy új gyulladáscsökkentő készítményt teszteltek.

Többnyire a pénz az önkéntesek az első számú motivációja, de Miklóst a szakmai érdeklődés is vonzotta. Eredetileg fizikatanár, most betegszállítóként dolgozik, sokat beszélget betegekkel, orvosokkal. Kíváncsi, hogyan születnek az új gyógyszerek.

– Mindenki tudja, hogy a gyógyszereket bevizsgálják – folytatja –, másképp nem is kerülhetnének forgalomba. Érdekelt, hogyan működik ez a valóságban. És nagy élmény volt. Rendkívül kontrollált, végiggondolt folyamat, azonkívül kényelmes pénzkeresés. Néhány napig fekszem, olvasok, filmeket nézek, etetnek-itatnak, és kapok többhavi tanári fizetést.

Miklósnak szokatlan volt a tétlenség, elkényeztetett gyereknek érezte magát, aki egész nap nem csinál semmit, elé hozzák az ételt, és még meg is köszönik.

Na de mi a helyzet a kockázattal?

Egészségkárosodás, gyógyszermellékhatás, utóhatás – ezektől az egészségügyi kockázatoktól tartanak az emberek általában. Miklós, elbeszélése szerint, a vizsgálat során és az azóta eltelt időben semmilyen mellékhatást nem érzett.

– Aki odáig eljut, hogy befekszik a vizsgálatra, annak már nincsenek félelmei a gyógyszertől – tárja szét a karját –, és persze meg is kapta a megfelelő tájékoztatást. Többnyire azok aggodalmaskodnak, akik semmit nem tudnak az egészről. Én nem várom el senkitől, hogy menjen el egy ilyen vizsgálatra, de van ismerősöm, akiről tudom, hogy jól jönne neki néhány százezer forint… Rábeszélni nem fogom, mindenkinek a maga dolga. Akiben zsigeri viszolygás van, az mindent kitalál, hogy miért nem megy. Akiben van nyitottság, az igen. Van olyan barátom, aki első hallásra rögtön rámozdult.

– Egy gyógyszergyárnak nem lehet az az érdeke, hogy az önkénteseknek bármi bajuk legyen – magyarázza Miklós. – Annak híre menne. Alaposan végiggondolják. Egyébként a klinikának szerződése van az intenzív osztállyal a biztonság kedvéért, de soha nem kellett élni ezzel a lehetőséggel.

Miből áll maga a vizsgálat?

Miklós, mint nyilván minden önkéntes, a kötelező szűrés után került be az egyik vizsgálati csoportba. A jelentkezők alkalmasságát a szokásos belgyógyászati vizsgálatokkal állapítják meg. Vérnyomás- és testsúlymérés, ekg, vérvétel. Befekvés előtt még egyszer ellenőrzik ugyanezeket a paramétereket.

– Amikor először bementem, az volt az érzésem, hogy megérkeztem Nyugat-Európába. Rögtön megérted, miért olyan drágák a gyógyszerek, mert belelátsz, hogy milyen sokat költenek a fejlesztésre. Ez a környezeten azonnal látszik, ami minden mérce szerint iszonyú profi, és ez már önmagában bizalomgerjesztő.

A készítmény beadását követően többször vettek vért az önkéntesektől, hiszen a hatóanyag felszívódását, eloszlását és kiürülését abból lehet kimutatni. Szúrás szerencsére csak egyszer volt, mert branült kaptak. Az első nap után már ritkultak a vérvételek, testhő- és vérnyomásmérések.

Óraműpontossággal zajlott minden, a vérvétel, a vizitek, az étkezés. Ahogy teltek a napok, úgy lett egyre kevesebb vizit és egyre több szabadidő.

Nagyobb fizikai terhelés nem érheti az önkénteseket. Miklós naponta 2-3 órát sétált a gyaloglógépen, mert zavarta volna az érzés, hogy csak fekszik. A klinika profiljához tartozik, hogy egy-egy vizsgálatra kis létszámú jelentkezőt fogadnak, így mindig családias a hangulat.

A résztvevők 3-4 ágyas szobáikban vagy a társalgóban tartózkodnak, ahol könyvek, hagyományos és videójátékok kínálnak szabadidős elfoglaltságot, van Netflix, X-box, nagy képernyős tévé. Ingyenes az internet, akár még dolgozni, tanulni, vizsgára készülni is lehet.

Gyakori, hogy hasonló korú és habitusú önkéntesek kerülnek össze, így új ismeretségek születhetnek. Az alkalmi barátságok, beszélgetések, közös elfoglaltságok az unaloműzésen túlmutató jó hangulatot teremtenek.

Nem kell igazán elhagyni a komfortzónádat

Szemerics Panka szülésznőnek tanul, korábban diákmunkásként dolgozott klinikai kutatásban mint asszisztens. Mellesleg édesanyja szakmabeli, vagyis tisztában volt vele, hová jön, amikor jelentkezett egy vizsgálatba az ICON Budapest Klinikai Kutatás felhívására.

Elsősorban a pénz motiválta őt is, ugyanakkor szakmai szempontból érdekesnek találta, hogy kipróbálja, milyen a másik oldalon ülni és onnan belelátni a folyamatba.

– Az embernek ezer kérdése támad – mondja –, ha arról van szó, hogy tesztelnek egy, hivatalosan még nem szabadalmaztatott gyógyszert, ez természetes.

Hosszú és alapos tájékoztatást kapott a vizsgálatról, ami eloszlatta a kételyeit. Az orvosok mindent részletesen és érthetően elmondtak, beleértve a gyógyszerrel kapcsolatos korábbi tapasztalatokat is.

– Egyedül a vérvétel az, ami esetleg zavar másokat, de én nem félek a tűktől – mosolyog Panka. – Amúgy is csak egyszer szúrtak meg, mert branült kaptunk. Jobban tartottam attól, hogy fájni fog a fejem, mert az szerepelt a lehetséges mellékhatások között, és nekem van rá hajlamom. Enyhe fejfájásom tényleg volt, de az semmi egy valódi migrénhez képest. Azóta viszont semmi kellemetlenséget nem éreztem. Szóval nem kell igazán elhagyni a komfortzónádat.

Panka három napot töltött a klinikán, előtte természetesen részt vett a kötelező szűrésen, később pedig néhányszor még vissza kellett mennie ambuláns vizitre. A benn töltendő napok és az ambuláns vizitek száma persze vizsgálatonként változik, ahogyan a juttatás mértéke is. Ez utóbbi a vizsgálat által igénybe vett időtől függ, és adózni sem kell utána. Panka számára ez nagy könnyebbséget jelentett, mivel tanulóként nem szívesen bíbelődne külön adóbevallással.

Profizmus és kedvesség

Pankának már az első benyomása is pozitív volt: kulturált környezet, szakszerű, egyúttal barátságos személyzet fogadta. Nővérek és orvosok sokat segítenek abban, hogy az önkéntesek oldott légkörben töltsék el még a vizsgálatok által igénybe vett időt is. A legfontosabb a nyílt, közérthető tájékoztatás. Minden kérdésre tisztán, egyértelműen válaszoltak, odafigyeltek az észrevételekre, így aztán mindenkiben eloszlott az esetleges kezdeti bizalmatlanság.

– Van egy vizsgálati protokoll, ami előír néhány szabályt, de vizsgálattól függően ez is változik – folytatja. – Amikor én bent voltam, nem volt szabad cigizni és kávézni, és csak a klinika által adott ételeket ehettük. Ezekkel egyébként minden rendben volt, hacsak valaki nem nagyon finnyás, nem fog panaszkodni.

A benntartózkodás alatt a klinikát nem hagyhatták el. Ha valaki hosszabb időt tölt benn, kísérővel lemehet az udvarra sétálni, de alapvetően a klinika területén lehet mozogni. Panka ezt ahhoz hasonlította, mintha egy kisebb társasággal otthon lenne bezárva. Egyik társa egy barátnője volt, akit ő hívott magával a vizsgálatba.

Kinek ajánlanád?

– Én mindenesetre szeretnék újra menni – vágja rá nevetve Panka. – Előzőleg kérdezték, jönnék-e máskor is, és azonnal mondtam, hogy persze. Azt hiszem, évente csak egyszer vagy kétszer lehet vizsgálatban részt venni. Tök jó lehetőségnek látom, baráti körön belül meséltem is róla. Többen szívesen jöttek volna, de a dohányzás miatt nem lehetett. Egy barátnőm szerencsére alkalmas volt.

A dohányzás, az alkohol-, esetenként kávéfogyasztás kizáró ok. A vizsgálatot megelőző szűrővizsgálaton sem megy át mindenki. Lehet, hogy másokat a vérvételtől való félelem tántorít el, bár Miklós is, Panka is könnyebbségnek tartja az egyszeri szúrást és a branült.

Mindketten szívesen ajánlanák egyetemistáknak és mindazoknak, akiknek nem gond pár napra kimaradni a munkából vagy amúgy is otthonról dolgoznak. Főállású munkahelyről nyilván szabadságot kell kivenni, az ambuláns vizitek plusz elfoglaltságot jelenthetnek, néhány ismerősüknek ezt nem lenne könnyű megoldani, de nem is lehetetlen.

Egyedülállóknak természetesen egyszerűbb elvonulni, de volt olyan önkéntes is, aki kifejezetten annak örült, hogy rövid időre kiszakadhat a napi rutinból.

* A cikkben megszólaló önkéntesek nevük közléséhez hozzájárulásukat adták, a fotók illusztrációk.

Tájékozódjon az önkéntesség feltételeiről és a klinikai vizsgálatban való részvétel lehetőségeiről itt: www.iconfazis1.hu