Küzdelem a felejtés ellen
Mikor beszélünk orvosi értelemben demenciáról, és milyen betegséget jelent pontosan?
S.P.: A demencia egy sokrétű tünetegyüttes, szellemi leépülés, mentális képességek hanyatlása, többnyire valamilyen kóros agyi elváltozás következtében, ami az egyén mindennapi életében, aktivitásában zavart, nehézséget okoz.
Mit jelent az, hogy sokrétű, milyen fajtái vannak?
S.P.: Két fő típusát különböztetjük meg: a leggyakoribb az Alzheimer-kór, a másik pedig az úgynevezett vaszkuláris, azaz érrendszeri problémákból eredő demencia. Ez utóbbi nálunk a nemzetközi átlagnál magasabb arányban fordul elő, mivel nagymértékben összefügg az egészségtelen életmóddal, az olyan krónikus betegségekkel, mint például a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség.
60-80%-ban viszont az Alzheimer-kór áll a demencia hátterében, bár az előbb említett ok miatt gyakran kevert típussal találkozunk.
Hogyan állapítható meg a betegség?
S.P.: Amikor a gyanú felmerül, először kognitív funkciókat vizsgáló teszteket használunk, a következő lépés az agyi képalkotó-vizsgálat: a koponya-CT és az MRI. Képalkotó-vizsgálatok segítségével már nagyobb valószínűséggel kimutatható az elváltozás. Mindezek mellett mindig szükség van általános laborvizsgálatra, mivel, ahogyan korábban mondtam, számos egyéb betegség is állhat a háttérben. Az említett magas vérnyomás és cukorbetegség mellett például depresszió, pajzsmirigy-alulműködés, de lehet genetikai hajlam is.
Ha csak enyhe kognitív zavart fedezünk fel, követéses vizsgálattal lehet igazolni, tovább fejlődik-e a betegség. Biztos diagnózis csak szövettani vizsgálat alapján lenne felállítható.
Összességében viszont elmondható, hogy az Alzheimer-kór nagyon aluldiagnosztizált betegség.
Ez mit jelent, mekkora a látencia?
S.P.: Azt pontosan nem tudjuk. Magyarországon körülbelül 250 ezer demens betegről beszélhetünk. Európában nagyjából 7 millió, világviszonylatban pedig már az 50 milliót is meghaladja ez a szám.
A betegség csak az időseket érinti?
S.P.: Fiatalabb korban is indulhat, de talán közöttük gyakrabban fordul elő úgynevezett pszeudodemencia. Ennek hátterében többnyire depresszió, stressz, figyelemzavar áll, ez viszont jól kiszűrhető: ilyenkor a beteg gyógyszeres, pszichoterápiás kezelésre jól reagál.
Idősebbeknél időnként szenzoros depriváció, azaz hallás- vagy látáscsökkenés tapasztalható, mondjuk szürkehályog. Ilyenkor a beteg bezárkózhat a saját világába, csökken a kapcsolata a környezetével. Extrém példa, de az is előfordult már, hogy a vizsgálat során valakinek megtisztítottuk a szemüvegét, és amikor újra felvette, rácsodálkozott a világra, hogy milyen tisztán lát, és helyrebillent a mentális egyensúlya.
Alapvetően viszont tényleg időskorban jelentkezik ez a betegség. A 65 éves korúak 1%-át érinti, és ez a szám 5 évenként megduplázódik, a 90 év felettieknél már több mint 30%. És mivel öregszik a társadalom, ez értelemszerűen egyre több beteget jelent, annak minden társadalmi és gazdasági kihívásával.
Mit jelent az előrehaladott állapot?
S.P.: Kezdjük az elején! Az Alzheimer-kór nem egyik pillanatról a másikra jelentkezik, hanem lassan alakul ki. Az első jelzések többnyire egyszerű feledékenységre utalnak, végstádiumban pedig a beteg már nem tud mozogni, elfelejt enni. A két állapot között viszont eltelik 10 év, vagyis ennyi a betegség átlagos lefolyása.
Eleinte a környezet sem ismeri fel, vagy szimplán az öregedés számlájára írja, ha a családtag nem emlékszik egy közelmúltbeli történésre, valamit eltesz, és nem találja; amit korábban tudott, most elrontja, ilyen például egy szokványos sütés-főzés vagy akár a számítógép, okostelefon használata. De olyan is előfordul, hogy leparkol valahol az autójával, és utána nem találja, aztán később már a saját lakásához sem talál oda.
Az már tipikusan a betegség későbbi szakasza, amikor a beteg megjelenik az orvosnál, méghozzá általában úgy, hogy a hozzátartozó viszi el, mert maga nincs tudatában a problémának, és nem is zavarja – a családnak viszont már feltűnik.
A harmadik szakaszt középsúlyos állapotnak nevezzük. Beszéde minősége romlik, nem találja a szavakat, akadozik, összefüggéstelenné válik, súlyosabb memóriazavar mutatkozik, már felügyeletre szorul.
Súlyos szakaszban a beteg már a saját lakásán belül sem tud tájékozódni, szoros, akár 24 órás felügyeletre van szükség, és ha ezt a család nem tudja megoldani, akkor marad az idősotthon.
Földrajzi és nemi szempontból vannak különbségek?
S.P.: A magasabb várható élettartam miatt a fejlett országok lakossága körében nyilván nagyobb arányban jelentkezik a demencia. A női betegek száma is magasabb valamivel, amiben egyéb tényezők mellett a nők várható hosszabb élettartama is szerepet játszhat.
A növekvő betegszám nagy kihívást jelent a társadalomnak. Előrehaladott Alzheimer-kór esetén a beteg környezetére is súlyos teher hárul.
Megelőzhető valahogyan a betegség kialakulása? Létezik olyan szűrővizsgálat, amellyel időben kimutatható?
S.P.: Rendszerszintű szűrés nincs, bár éppenséggel lehetne. Pszichiátriai klinikán korábban készítettünk egy önkitöltős számítógépes tesztsort, amelynek segítségével kezdeti stádiumban is kimutatható volna a betegség. Érdemes lenne háziorvosoknál kihelyezni.
Ami a megelőzést illeti, sokat számít az életmód. Mint sok más betegség prevenciójában, itt is segít a mediterrán diéta és a rendszeres testmozgás. Fontos fenntartani a szellemi aktivitást idős korban is. A legegyszerűbbekre gondolok: kártya, keresztrejtvény, de a neten is lehet találni kognitív játékokat. Ne elszigetelten üljenek otthon a tévé előtt, maradjanak meg a társas kapcsolatok. Ez a környezet felelőssége is.
Létezik-e bármilyen terápia, gyógyszeres kezelés az Alzheimer kórra?
S.P.: A gyógyszeres terápia célja a leépülési folyamat lassítása. Mai tudásunk szerint erre van csak lehetőség. Időről-időre felröppen egy bulvárhír, hogy megtalálták az Alzheimer-kór gyógyszerét, valójában nincsenek varázsszerek. Egyelőre nem létezik olyan orvosság, amely akár gyógyítaná, akár tünetmentessé tehetné.
Ugyanakkor, minél korábban állapítjuk meg a diagnózist, annál korábban lehet elkezdeni a kezelést, és vannak kezelhető szindrómák.
Magyarországon a diagnosztizált betegek 15%-a kap csak gyógyszeres kezelést, egyes országokban ez 50-60%; ezen az arányon van még mit javítani. Korábban a készítmény ára is hátráltatta a kezelést, ma már viszont az 50%-os TB-támogatás és a generikumok megjelenése is könnyen elérhetővé teszik a terápiát, persze a betegnek ehhez el kell jutnia neurológiai, vagy pszichiátriai szakrendelésre.
A demencia hátterében álló krónikus betegségekre vannak gyógyszerek, de a nem gyógyszeres terápia is fontos, ahogyan korábban említettem.
Tekintettel arra, hogy a betegség a fejlett, mondjuk úgy, gazdag, elöregedő társadalmakban egyre növekvő mértékben jelentkezik, komoly erőforrásokat fordítanak a kutatásokra. A nagy felfedezések egyelőre váratnak magukra, a gyógyszeres kezelés még sok kutatást igényel, de a tudomány folyamatosan fejlődik. Egy új felfedezés nemcsak a betegeket gyógyítaná meg, hanem a környezetük válláról is nagy terhet venne le, egyszóval sok tízmillió ember életét könnyítené meg a világon.
Köszönöm a beszélgetést.
Szabó Zoltán, ICON-PRA kommunikáció
Fejlécfotó: Photo by Matthias Zomer from Pexels
