Tour de ICON – újratöltve

Dr. Kemény Vendel:

-Eredetileg 2020-ra hirdették meg a francia-spanyol túrát, de sem akkor, sem a következő évben nem lehetett megrendezni a Covid miatt.

Egyházi Anita:

-Időközben az ICON megvásárolta a PRA-t, és a vállalati átszervezések miatt nem tudtuk, mire számíthatunk. Viszont a korábbi évek sikeres találkozói erős hagyományt teremtettek, és nagyon bíztunk benne, hogy lesz folytatás.

KV:

-Idén május 5-én lett meghirdetve a rendezvény, és a korábbi évektől eltérően ősszel került megszervezésre, hogy legyen idő a felkészülésre. Franciaországan, Toulouse-ban volt a rajt, és három nap alatt a spanyolországi Gironába kellett eljutnunk.

Ez összességében több mint 300 kilométert jelent, ami bizony nem kis fizikai terheléssel jár. Minden edzés nélkül erre felelőtlenség lett volna vállalkozni.

EA:

-A korábbi években mi magyarok mindig ott voltunk, és nem volt kérdés, hogy ha lehet, akkor újra menni fogunk. A hazai hegyek jó terepet adtak a felkészülésre. Kicsit tartottunk a Pireneusoktól, úgyhogy itthon több hosszú hegyi utat végigtekertünk edzés gyanánt.

KV: 

-Végül nagy hegyre nem kellett feltekerni ott sem, mert alapvetően a Pireneusok völgyein keresztül vezetett az út, de persze a hazai tréning fontos volt. Igaz, nekem néha így sem volt könnyű tartani a tempót Anitával, aki valami hihetetlen energiával húzta maga után a mi négyfős csapatunkat.

EA (nevetve):

-Valóban nagyon jól éreztem magam. Indulás után nem sokkal már gyönyörű vidéken, folyóparton, szőlőültetvények között haladtunk és csak vitt a lendület. Amikor elfáradtam; valaki más állt az élre és húzott magával bennünket. 

KV:

-Tegyük hozzá, hogy a szervezés, ugyanúgy, mint korábban, ezúttal is nagyon profi volt. Ugyanaz az élménytúracég szervezte a programot, rendkívül aprólékosan, minden részletre kiterjedően. 15-20 fős csoportokban tekertünk, és ezeket a csoportokat egy-egy felvezető vitte. Azon belül alakult ki a mi négyfős csapatunk. Útközben is voltak pihenőpontok, és mindenütt megfelelő ellátás. Az útvonalat mindig kitáblázták, lehetetlen volt eltévedni, ugyanakkor egy közös WhatsApp fórumon bármikor lehetett segítséget kérni.

EA:

-Ezen a fórumon tudtunk kommunikálni a szervezőkkel, akik mindig a helyzet magaslatán álltak. Akit kellett, átsegítették a nehéz szakaszokon, ha pedig valaki nem ért be az előre eltervezett időpontra, azt mikrobusszal összeszedték.

KV:

-Ezek a mikrobuszok vitték a csomagjainkat. Nagyvárosokba be sem engedtek egyedül, mindig volt egy vezető, akivel összevártuk a kis csoportokat és együtt bevezetett minket a szállásokra.

Felkészültek rendkívüli eseményekre, elsősegély is volt, de szerencsére nem történt komolyabb baleset. Kisebb esések, horzsolások mindig adódnak, igaz, az ilyesmi bárhol előfordul, nem kell érte a Pireneusokig menni.

EA:

- A program csütörtökön indul, mindenki megérkezik a kiindulási helyre.

KV:

- Leszámítva a holland kollégákat, akik a repülőjáratok kimaradásai miatt fél Európát bejárták, mire két nappal később odaértek. 60 órát utaztak, csütörtök este helyett szombaton sikerült csatlakozniuk hozzánk. Meg is kapták a leghosszabb ideig utazó csapatnak járó vicces jutalmat. Szerencsére nekünk ilyen nehézségeink nem voltak, Barcelonába érkeztünk repülővel, onnan vonattal kényelmesen jutottunk el Toulouse-ba.

EA:

-Igen. Csütörtök este a nulladik nap. Toulouse-ban volt egy közös vacsora, megkaptuk az országzászlókat, az ICON bringás funkcionális pólóinkat, és akkor vettük át a bérelt kerékpárjainkat is. Aki akart, vihetett persze otthonról sajátot, de mi ezúttal inkább kölcsönöztünk.

Az ezt követő három nap feladata csak annyi volt, hogy teljesítsük a kijelölt távokat és leküzdjük a fizikai gátakat. Péntek reggel 9-kor indultunk. A Canal du Midi platánsora alatt, sík terepen kezdtük a túrát.

Kicsit szemerkélt az eső, de a fák megvédtek az elázástól. Útközben 3 megálló van: tízórai, ebéd, uzsonna várt minket egy-egy etap végén.

KV:

- Első nap 110 kilométert tettünk meg, és már fél 4 előtt Carcassonne-ba értünk.

EA:

- Oh Carcassone-i vár csodálatos.

KV:

-… Amit meg is másztunk. Sétáltunk egyet,majd közös vacsorával zárta a napot az egész csapat

EA:

- Épp aznap este volt telihold ... 

KV:

- Igazi kihívást aztán a szombati nap jelentett, amikor 114 kilométert kellett megtennünk hegyes, emelkedőkkel teletűzdelt úton.

Áttekertünk a francia-spanyol határon…

EA:

-… Ami pont egy hegygerincen van. Gyönyörű idő volt, bringázásra ideális. A határon túl, egy hágón átjutva szépen leereszkedtünk a völgybe.

Minimális autóforgalom volt az utakon, és az utak szuper jó minőségűek, nemcsak a francia oldalon, hanem Spanyolországban is. Hegyek, napsütés, körülöttünk szőlőbirtokok, farmok, lenyűgöző táj – kívánni se lehet jobbat egy ilyen programhoz.

KV:

-Vasárnap még 115 kilométer várt ránk, de az már a fülledt spanyol hőségben. Figuerasban ebédeltünk, és Gironába érkeztünk a nap végén.

EA:

Sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége lett ...

KV:

-Nekem a fizikai terhelésből ennyi elég volt. Ugyanakkor találkozni és beszélgetni olyan kollégákkal, akikkel egyébként virtuálisan napi kapcsolatban vagyunk, de élőben még sosem láttuk egymást, vagy már hosszú idő eltelt az utolsó személyes találkozásunk óta, no velük az együtt töltött időt még örömmel folytattam volna.

EA:

-Tengerentúlról is érkeztek kollégák. Igazán inspiráló élmény egy nyitott, nemzetközi közegben dolgozni, és az ilyen események pont ezt a nyitottságot erősítik. Nemcsak a munkán keresztül ismerjük meg így a másikat, hanem sok személyes szálon is kötődni fogunk egymáshoz.

KV:

-Eredetileg ezt a sporttal egybekötött jótékonysági eseményt a PRA találta ki és tette hagyománnyá, most viszont az ICON részéről is érkeztek kollégák. A közös élményeknek és kihívásoknak köszönhetően spontán módon alakultak az emberi kapcsolatok a két korábbi cég munkatársai között.

EA:

-A most először résztvevők rácsodálkoztak, hogy miért is nem csináltak ők ilyet eddig … Reméljük jövőre újra megrendezésre kerül...

KV:

-Említsük meg végül még azt is, hogy a bringázásunkkal idén a Nemzetközi Vöröskeresztnek gyűjtöttünk adományt. Több tízezer euró gyűlt össze. Jó érzés, hogy miközben egy csapatnyi ember egymást segítve, ösztönözve hódol az egyik kedvenc sportjának, közben segítséget nyújthat rászorulóknak.